Sokszínű élet

A kiállítás
Jelenlegi ismereteink szerint a Föld az egyetlen bolygó, ahol kialakult az élet. Az évmilliárdok alatt elképesztő változatosságot ért el. A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség a földi élet sokszínűségét, változatosságát leíró fogalom. Magába foglalja a látható sokszínűséget, az élőhelyek fajgazdagságát és az egyedekben fellelhető genetikai sokféleséget egyaránt. Jelenleg a tudomány 1,7 millió leírt fajt tart számon.
Az ember is egy faj a sok közül.

A magyarországi tájakon tett felfedezőúton megismerhetjük a hazai élőhelyek sokféleségét, fajgazdagságát, védendő és védett természeti ritkaságait.

Kiállításunk az Élet sokfélesége, sokszínűsége előtt tiszteleg. A biológiai változatosság előtt, amelyen az ember túlésése is múlik

Ugrás a lap tetejére

Az élet bárkája

A bárka Földünk jelenlegi élővilágának törékenységére, veszélyeztetettségére, saját felelőségünkre hívja fel a figyelmet. A bárkába állatok serege igyekszik, ki kúszva, ki mászva, némelyek repülve. A bejárat kapufáján színpompás madár kapaszkodik és tekint a belépőre.

Ugrás a lap tetejére

Zárvatermők

A zárvatermők a mai növényvilág legnagyobb fajszámú (mintegy 450 család és legalább 260 000 faj), legváltozatosabb megjelenésű és életformájú csoportja. A Föld növényzetét szinte mindenhol döntően meghatározza. A zárvatermők a ma létező magvas növények 5 törzsének egyikét alkotják (a többi törzs nyitvatermő). A zárvatermőknél a magok egy vagy több termőlevél szélének összenövéséből kialakult zárt térben, ún. magházban fejlődnek. A magházból később termés fejlődik.

Ugrás a lap tetejére

Mozgásban

A Kárpát-medence kialakulásában, vízi és szárazföldi élővilágában óriási változások történtek a miocén kortól kezdődően (mintegy 24 millió évvel ezelőtt).
A változásokat a területet borító beltenger és a környék szárazulatainak helyzete, kiterjedése, valamint más területekkel való tengeri és szárazföldi összeköttetései, a hegységek kiemelkedése, a vulkáni működés és az éghajlatváltozás együttesen befolyásolták.
A legutóbbi jégkorszakban bekövetkező sorozatos környezetváltozások pedig olyanná formálták a területet, amillyennek ma látjuk.

Ugrás a lap tetejére

Ipolytarnóc

Hazánk egyik legrégebben ismert és legjobban feldolgozott őslénytani leletegyüttese Ipolytarnócon található. A kb. 18 millió éves levélmaradványokból és a lábnyomokból arra következtethetünk, hogy a párás-meleg, szubtrópusi éghajlat alatt dús, többszintes erdők nőttek a folyóparti környezetben.

Ugrás a lap tetejére

Rudapithecus hungaricus (Schaustück)

Rudabánya lelőhelyről az elmúlt évtizedekben rendkívül értékes kb. 10 millió éves ősmaradvány-együttes került elő, mely világviszonylatban is rendkívül gazdag. Puhatestűek, halak, kétéltűek, kétéltű, hüllők, madarak és közel 70 emlős leletei kerültek elő. Háromujjú őslovak, gumósfogú ősormányosok, szarvasfélék, orrszarvúak és más őspatások, valamint ősmajmok népesítették be az élőhelyeket.

A Rudapithecus hungaricus kb. 120–130 cm magas és 25 kg súlyú lehetett. A hímek nagyobbak és erősebbek voltak a nőstényeknél. Életük nagy részét a mocsári erdők fáin töltötték, ahol négy lábon vagy időnként függeszkedve közlekedtek. Főként puha gyümölcsöket fogyaszthattak. Sorsuk vitatott. Lehetséges, hogy evolúciós zsákutcát jelentenek, vagyis nincs ma élő leszármazottuk. Más elképzelés szerint a szubtrópusi erdőségek visszahúzódását követve visszatértek Afrikába. Az sem zárható ki, hogy az emberek, csimpánzok és gorillák egyik közös őseként kell tekintenünk rájuk.

Ugrás a lap tetejére

A jégkor világa

Földünk történetének utolsó 2,6 millió évében alapvetően megváltozott a Kárpát-medence környezete és élővilága. Beköszöntött a jégkorszak, amely még ma is tart.
A sorozatos klímaváltozások jelentős mértékben befolyásolták a növény- és állatvilág fejlődését, sokféleségét.
Az élővilág sokféleségének átalakulását egy másik tényező, az ember megjelenése és elterjedése is befolyásolta. A Kárpát-medence mai élőhelyeinek és élővilágának változatosságát döntően ez az időszak határozta meg. PrehistoricLandscape-Pleistocene-2.jpg,

Ugrás a lap tetejére

Gyapjas mamut (Mammuthus primigenius)

A mamutok az ormányosok (Proboscidea) rendjébe tartoznak, fejlődésük több mint 40 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza. A gyapjas mamut faj kb. 190–170 ezer éve alakult ki.
Testméretük a mai elefántokéhoz hasonlított. A legnagyobbak magassága megközelítette a 4 métert. A legkisebbek alig nőttek magasabbra, mint 2,5 m.

Ugrás a lap tetejére

Samu (Homo erectus)

A Vértesszőlősön 300–350 ezer éves rétegekben állat- és növénymaradványok mellett egy korai emberféle nyomait, eszközeit, sőt csontmaradványait is megtalálták. Bár csak néhány fog és egy nyakszirtcsont került elő, de az utóbbiból is megállapítható, hogy Homo erectus-szerű (rendkívüli vastag csontfal és erős tarkótaraj) és modern jellegei is (nagy becsült agytérfogat, 1250–1400 cm3) voltak a leletnek. Emiatt a megtalált emberfajtát sokáig a Homo erectus seu sapiens paleohungaricus elnevezéssel illeték, így utalva a kettősségére. Manapság legtöbben a Homo heidelbergensis fajba sorolják. Belőle fejlődött ki Európában a neandervölgyi ember. A kutatók Sámuelnek keresztelték el a Vértesszőlősön talált heidelbergi embert.

Ugrás a lap tetejére

Neandervölgyi ember

Magyarországon a bükki Suba-lyuk barlangból kerültek elő a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) kb. 60 ezer éves csontjai.
A neandervölgyi emberek a hideg elől gyakorta barlangokba költöztek be. Itt készítették pattintással kőeszközeiket, tűzhelyeket építettek, és ide hordták az elejtett állatokat, melyek bőréből öltözéket készítettek. Sokszor halottaikat is a barlangokban temették el.

Ugrás a lap tetejére

Mai ember (Homo sapiens)

A mai ember (Homo sapiens) mintegy 40 ezer évvel ezelőtt érkezett meg Európába. Bár testfelépítését tekintve hátrányban volt a hideg környezethez alkalmazkodott neandervölgyi emberrel szemben, eszközei változatosabbak és fejlettebbek voltak. Így remekül tudott érvényesülni a jégkorszaki Európa vadonjaiban. A mindennapi élethez szükséges tárgyakon túl ékszereket is készített. Valamennyi barlangrajz a Homo sapiens alkotása.

Ugrás a lap tetejére

Te kire hasonlítasz?

Te a szüleid génjeit örökölted, rajtuk keresztül a nagyszüleidét. Ez azt jelenti, hogy 4 ember génjei keverednek benned. De őbennük is 4–4 ember génjei keverednek, azaz benned 8 ükapád és 8 ükanyád génjei. És nekik is voltak nagyszüleik, és ükszüleik, akik úgy 200 évvel ezelőtt éltek.
Kik voltak ők, és honnan érkeztek?

Ugrás a lap tetejére

Változatos vízvilág

Vizes élőhelyek az egész Földön előfordulnak, a tengerektől az édesvizekig, a sebes folyású hegyvidéki patakoktól a hatalmas folyamokig, a kiterjedt lápvidékektől az időszakos tavakig. Az emberi beavatkozások miatt mind kisebb területre szorulnak vissza és folyamatosan átalakulnak, így védelmüket ma több nemzetközi egyezmény is biztosítja. A vizek léte nélkülözhetetlen. Minden emberi tevékenységhez szükséges a víz, ezért a vízzel mint természeti erőforrással való átgondolt gazdálkodás kötelességünk, hogy a jövő nemzedékek számára is biztosíthassuk a kincset, az életet jelentő tiszta vizet.

A kiállitásban bemutatjuk a tiszai ciánszennyezés és a dunai elterelés hatását Szigetközre és a folyóvizek élővilágára. Megismerhetjük a Balaton, a Kisbalaton történetét, valamint az állóvizek kiszáradásával kialakult különleges mocsári élővilágot.

Ugrás a lap tetejére

Vizes élőhelyek védelme

Vizes élőhelyeink rendkívül sérülékenyek és veszélyeztetettek, különös értéket képviselnek nemcsak a biodiverzitás megőrzése, hanem az emberi szükségletek kielégítése szempontjából is.

A XIX. században az árvizek elleni védekezés miatt folyószabályozások kezdődtek hazánkban. A folyók kanyarulatait levágták, elősegítve ezzel az árvizek gyorsabb lefutását. A szabályozások lényegesen átalakították vizes élőhelyeinket. Az Alföldön jelentős szárazodás indult, mely mára az éghajlatváltozással párosulva az elsivatagosodás veszélyét vetíti elénk. A talajvízszint jelentős csökkenéséhez nagyban hozzájárultak a mélyművelésű bányák, amelyek hatalmas mennyiségű vizet emeltek a felszínre.
1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi szerződést, melyhez hazánk 1979-ben csatlakozott.

Ugrás a lap tetejére

Az erdő többszintes élőhely

Magyarország területének mintegy 20%-át borítja erdő. Az őshonos fa- és cserjefajokból álló természetközeli erdő mintegy 900 ezer hektár. A társadalom – benne a faipar – napi igényét kiszolgáló, főként nemesnyárral, akáccal, fenyővel telepített kultúrerdő közel ugyanannyi, hozzávetőlegesen 840 ezer hektár.
Az országos jelentőségű védett területek csaknem fele, mintegy 47%-a erdő.
Hazánkban a legszebb erdők az idős bükkösök.
A gyertyános tölgyesek főként a Középhegység 400-600 m közötti magasságában és az Alföld nedvesebb részein fordulnak elő.
Legelterjedtebb erdeink, elsősorban az Északi-középhegység alacsonyabb és szárazabb részein a cseres-tölgyesek.
Telepített kultúrerdeink közül az akácosok a legnagyobb kiterjedésűek.

Ugrás a lap tetejére

Óriásgiliszta

A talaj és avarlakó lények ökológiai szerepe óriási. Nélkülük nem jönne létre talaj, és a szerves anyag lebontásának folyamata nem lenne teljes.
A talajlakó állatok többsége holt növényi anyagokkal táplálkozik, mint például az ezerlábúak, az ászkák, a földigiliszták, a televényférgek, valamint az atkák, a fonalférgek és az ugróvillások egy része. Találunk köztük szép számmal ragadozókat is, ilyenek a kaszáspókok a pókok, a skorpiók az álskorpiók, a százlábúak és egyes atkák. Az atkák és az ugróvillások más képviselői a gombák szövedékét eszik.

Tudtad, hogy a Földön ismert földigiliszta fajok 8% csak a Kárpát-medencében fordul elő?
A Kárpát-medence talán legfurcsább földigilisztái a szigethegységben és a Déli-Kárpátokban előforduló óriásgiliszták (Octodrilus, ill. Allolobophora spp.). Ezek a nagytestű állatok mélyen a talajban élnek. Csak keveset tudunk életmódjukról. Jellemző, hogy ahol előfordulnak, ott a talaj felső rétege nagyrészt a giliszták golyószerű ürülékéből áll, amelyet gilisztatalajnak („vermisoil”) is neveznek. Az óriásgiliszták erősen veszélyeztetettek.

Ugrás a lap tetejére

Harkályok

Hogyan képesek egymás mellett megélni?

Több hasonló felépítésű és életmódú madárfaj képes egyazon élőhelyen is megélni. Bár ezek a fajok látszólag hasonlóak, ha jobban megnézzük az ökológiai szerepüket, finom különbségeket találunk a táplálékkeresés helyében, módjában vagy a táplálék összetételében. Ez már elég ahhoz, hogy a madárfajok felosszák egymás között az ökológiai szerepeket.

A középhegységi bükkösökben és tölgyesekben előforduló fekete harkály (Dryocopus martius) és a hegyvidéki és síkvidéki erdőkben egyaránt előforduló nagy fakopáncs (Dendrocopos major) a fatörzseken és vastagabb ágakon, a fatörzsben élő rovarlárvákat és néha a talajon mozgó rovarokat fogyasztja.
A vékonyabb ágakon és lombozatban is, de alkalomadtán a törzsön is a közép fakopáncs (Dendrocopos medius) keresi táplálékát.
A kis fakopáncs (Dendrocopos minor) főleg a lombozatban, a vékonyabb ágakon és gallyakon keresi a táplálékát, nyáron sok hernyót fogyaszt.
A hamvas (Picus canus) és a zöld küllő (Picus viridis) is a harkályalakúak rendjébe tartozik. Ezeknek a fajoknak elsősorban hangyákból áll a tápláléka. Emellett persze a kéreg alatt élő rovarlárvákat is fogyasztanak.

Ugrás a lap tetejére

Hegyoldalak

Középhegységeink déli, sziklakibúvásokkal tagolt meleg-száraz lejtőin – 200–500 m-es tengerszint feletti magasságban – foltokban záródó erdőkből és száraz gyepekből álló élőhely-együttes alakul ki. A felszakadozó „erdő” tisztásain zárt, száraz gyepek, lejtősztyepprétek, a sziklás felszíneken sziklagyepek alakulnak ki.

Az élőhely-együttes fajokban rendkívül gazdag, melynek egyik oka a különböző ökológiai tényezők által kialakított mozaikosság. Számos maradvány- és bennszülött faj találja meg életfeltételeit itt.

Ugrás a lap tetejére

Pannon gyík (Ablepharus kitaibeli fitzingeri)

A vakondgyíkfélék (Scincidae) családjába tartozó kistestű gyíkot Kitaibel Pál fedezte fel hazánk területén 1797-ben.
A kifejlett pannongyík testhossza ritkán éri el a 10 cm-t. Rövid, vékony lábai vannak, amelyeket a kígyózó mozgás közben legfeljebb támasztásra használja. Aktív időszakain kívül befúrja magát a növényzetbe vagy a talajba. Rejtekhelyéről csak táplálkozni és szaporodni jön elő. Elsősorban kistestű rovarokkal táplálkozik. Fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 000 Ft.

A Magyar Természettudományi Múzeum a pannongyík hazai kutatásában is szerepet vállalt. Az alaktani és a genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a magyarországi állományok teljesen egységesek. Ez azt jelzi, hogy a Balkán-félsziget felől az utolsó eljegesedés után visszatelepülő állományok az elmúlt tízezer év alatt genetikai leszűkülésen eshettek át.

Ugrás a lap tetejére

Gyepek

A kiállítás egyes részleteit, a gyepek világát madártávlatból letekintve fedezhetjük fel.

A szikes puszta nem más, mint alacsonyfüvű gyep, amely sótűrő növényekből áll. Jellegzetes életközösségeknek ad otthont. Számos növény- és állatfaj alkalmazkodott a különleges körülményekhez, sőt több faj kizárólag a szikeseken találja meg életfeltételeit.

A hazai homokbuckások és természetes élőviláguk Európában egyedül állók. A legnagyobb és legismertebb homokhátságot, a Kiskunságot a nyugati utazók mintegy 200 évvel ezelőtt, amikor a buckák nagy része még vándorolt európai Szaharának is nevezték.

A löszgyepek növényfajokban leggazdagabb, legszebb élőhelyeink közé tartoznak. Az állományokat uraló fűfajok közé sok kétszikű növény és félcserje keveredik. Nyár elején ezért a zavartalan löszgyep igazi virágtenger. A sok virágnak köszönhetően a löszgyepek rovarvilága is változatos, és ritkaságokban bővelkedő.

Ugrás a lap tetejére

A magyar futrinka

A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazánkban 2001 óta fokozott védelem alatt áll, eszmei értéke 100 000 Ft. E melegkedvelő bogár Közép-Európában úgyszólván csak nálunk honos, így érthető a megkülönböztetett figyelem.
A magyar futrinka ismeretlen életmódjának a felderítésében a Magyar Természettudományi Múzeum is részt vett. A többéves vizsgálat számos új adatot szolgáltatott.

Ugrás a lap tetejére

Rákosi vipera

A rákosi vipera csak Magyarországon él. Fokozottan védett faj. A múlt század elején még Budapest környékén is több területen is előfordult. Nevét is innen kapta, hiszen az első példányokat Rákoson találták .
Egyedszáma az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. 11 elszigetelt élőhelyen, összesen 500 egyed maradtak fenn a Duna-Tisza közén és a Hanságban. Ennek nemcsak az a veszélye, hogy a néhányszáz egyed már nagyon gyorsan eltűnhet, hanem az is, hogy az egy-egy területen megmaradt pélányok genetikai változatossága erősen csökkenhet.

Ugrás a lap tetejére

Átalakult tájak

Az emberi települések változatos élőhelyet kínálnak a növényeknek és az állatoknak. A városokban és falvakban élő fajok egy része azért él itt, mert a szélsőséges körülményeket is kibírja; mások viszont éppen az ember közelségét keresik. A taposott, télen sóval jégmentesített, nyáron szinte sivatagi viszonyokat teremtő aszfaltozott utak szélén és réseiben is megteremnek növények. Az épületek kiszögellésein olyan madarak telepednek meg, amelyek eredetileg sziklákon fészkeltek. A parkok és fasorok idős fái szintén jó fészkelőhelyet biztosítanak számos madárfajnak. A településeken az elszórt maradékok, a szeméttárolók, az élelmiszer-feldolgozó üzemek és raktárak fontos táplálékforrást jelentenek egy sor állatfajnak. Az épületek belsejében pedig olyan fajok élnek – gyakran az emberi szem elől rejtve –, amelyek nálunk a szabadban nem is maradnak életben.

Ugrás a lap tetejére

Városi természet

A falusi és kertvárosi utcákon, a városi parkokban sok olyan állat és növény telepszik meg, amelyek egyébként az erdei és réti élőhelyek lakói, de kihasználják a települések adta lehetőségeket is. A nagyvárosok belsejét azonban olyan fajok lakják, amelyek egy része ma már alig található meg a szabad természetben.
A lakásokban élő ízeltlábúak jó része Magyarországon a szabadban nem képes tartósan fennmaradni, mert a fűtéssel ellátott épületeken kívül nem élnék túl a telet. Az ilyen fajok általában trópusi tájakról kerültek hazánkba. Sokuk a nedvességhez is vonzódik, ezért főleg mosogatók, lefolyók, csepegő csapok környékén, penészes zugokban találhatók. Táplálékuk gyakran ugyanaz, ami az emberek tápláléka is. A lakásokban gerinces állatok is tanyát üthetnek.

Ugrás a lap tetejére

Csótány

Leggyakoribb az ázsiai eredetű konyhai csótány (Blatta orientalis). A legkisebb az Afrikából származó német csótány (Blattella germanica), amelyet „ruszni” néven is ismernek.

Ugrás a lap tetejére

Bőkezű természet

Szinte már észre sem vesszük, hogy mindennapjaink elengedhetetlen részévé váltak növény- és állatfajok, egész életközösségek. Táplálkozunk és ruházkodunk, kirándulunk és házi kedvenceket tartunk, lakásunkat berendezzük és díszítjük, jelképeket választunk.
Sokszor nem is tudjuk, honnan származik ez a bőség.
Mennyi idő kellett ahhoz, hogy kialakuljanak a mindennapi életünkben fontos fajok, és mennyi ideig maradnak még fenn?

Ugrás a lap tetejére

Tartalom