Tartalom


Mit jelentenek?
A máramarosi gyémántok
A máramarosi gyémánt története
Miért kell ismernünk az ásványokat?
A szent korona drágakövei
Különlegességek
A legnagyobbak

Vissza a főoldalra


Mit jelentenek?

Az ásványok szépséges birodalmának ma mintegy 4500 lakója van. A modern tudomány kristálykémiai alapon igyekszik rendet tartani köztük. A kristálykémiai rendszer alapja tehát az ásványok két legfontosabb ismérve, a kémiai összetétel és a kristályszerkezet. Ásványok, kristályok, kőzetek, ércek, drágakövek – kiállításunk tárgyai. De voltaképpen mit jelentenek e fogalmak?
Az ásványok földtani folyamatok által létrehozott, általában kristályos szerkezetű, elemek vagy vegyületek.
A kőzetek a bolygók szilárd anyagát alkotó, földtani folyamatok által létrehozott, viszonylag egységes összetételű, nagy kiterjedésű ásványkeverékek.
Az ősmaradvány avagy fosszília egykori élőlények testének, életműködésesének fennmaradt nyoma.

Az érc olyan kőzet, amelyből gazdaságosan fém állítható elő, az érc tehát időben változó, gyakorlati fogalom. (pl. bauxit)
A nemfémes elemek előállítására vagy más célból termelt ásványi nyersanyagokat nemércek néven foglalják össze. Ide sorolhatók a fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, szénféleségek stb.), sőt a víz is.
A drágakő gyakorlati kategória: az általában ékszerbe foglalt szép, és ezért értékes természetes anyagokat öleli föl. A legtöbb drágakő ásvány. A füstkvarc/citrin például a kvarc drágakőváltozata.
Vannak drágakőként megmunkált ősmaradványok is, mint a borostyánkő, amely megkövesedett növényi gyanta. Mai élőlények szilárd részeit is használják drágakőnek.

Az ásványok szépséges birodalmának ma mintegy 4500 lakója van. A modern tudomány kristálykémiai alapon igyekszik rendet tartani köztük. A kristálykémiai rendszer alapja tehát az ásványok két legfontosabb ismérve, a kémiai összetétel és a kristályszerkezet. Ásványok, kristályok, kőzetek, ércek, drágakövek – kiállításunk tárgyai. De voltaképpen mit jelentenek e fogalmak?

A kristály a térben szabályosan ismétlődő kémiai alkotóelemekből felépülő test. Az ásványok óriási többsége kristályos szerkezetű. A kristály név eredetileg csak a hegyikristályt, a színtelen, víztiszta kvarcot jelentette.

Ugrás a lap tetejére



A máramarosi gyémántok

Az iparban egyre több ásványt helyettesítenek a szerkezetileg és vegyi összetételében vele azonos mesterséges megfelelőjével. A szintetikus analógok olcsóságuk, illetve pontosan szabályozható kivitelük (és tulajdonságaik) miatt terjednek el. Mesterséges kvarc, műkorund (rubin) stb. A műtermék olyan mesterséges anyag, amelynek nincs természetes megfelelője. A leghíresebb ilyen műtermék az úgynevezett ólomkristály (Swarowski kristály stb.), mely kereskedelmi neve dacára nem kristály, hanem csiszolt üveg.

Ugrás a lap tetejére



A máramarosi gyémánt története

A kvarc izometrikus, víztiszta átlátszó kristályai a gyémánthoz hasonlóan kemények. Ezért a múltban a gyémánt egyik fajtájának is tekintették. Később is megtartották e nevet azért, hogy a hasonlóságot és e kristályok szépségét hangsúlyozzák, de hozzátették a lelőhely nevét is, pl. arkansasi, Cape May-i, herkimeri (USA), bristoli, cornishi (Nagy-Britannia), alenconi, branconi (Franciaország), schaumbergi (Németország) gyémánt. Így kapta a lelőhelyéről a nevét a máramarosi gyémánt is. Elsőként Fridvaldszky (1767) említi: “Erdély határai közelében, kiváltképpen Máramarosban igen közönségesek a gyémántok, melyek némely keletieknél nem alábbvalóak, a cseh gyémántoknál a cseh gyémánt is kvarc azonban általában keményebbek, az itteni földjeiket művelő parasztok, amikor a lehulló esők feltárják őket és a Nap sugaraiban szépen csillognak, bőségesen gyűjtik őket.” Born Ignác is írt róla 1774-ben: “A csillámos agyagpalában ülnek azok a szép átlátszó, nyolccsúcsú, timsóalakú ti. a mesterséges timsó kristályhoz hasonlító kvarckristályok, melyeket az esővíz kimos, kis patakokba visz, és onnan máramarosi kő néven gyűjtik.”

Ugrás a lap tetejére



Miért kell ismernünk az ásványokat?

  • Mert körülvesznek bennünket a természetben
    Ásványokon járunk, ha hegyeink szikláit tapossuk, ásványok alkotják a talajok nagy részét. Törmelékük és oldott anyaguk ott van a vizekben: miattuk szőke a Tisza, sós a tengervíz és vízköves a teáskanna.

  • Mert bennünk is keletkeznek
    Az élőlények testének kemény részeit nagyrészt ásványokkal azonos anyagok alkotják (bioásványok). Egyes szervek is kristályokat használnak működésükhöz. Csontunk, fogaink fő tömegét apatit (Ca5(PO4,CO3)3OH) alkotja.
    Apró kalcitkristályok, ún. otoconiumok vannak a belső fülünkben lévő egyensúlyszervben.
    A vesekövek leggyakoribb összetevői a weddellit (CaC2O4•2H2O) és a whewellit (CaC2O4•H2O).

  • Mert nélkülük nem élhetnénk
    Az ásványok nemcsak testünk felépítői, hanem az életünkhöz szükséges elemek forrásai. Egy kevéske ásványt mindennap közvetlenül elfogyasztunk: a halitot, konyhasó formájában. A többi – végső soron szintén ásványokból származó – létfontosságú elem közvetve, növényi, állati vagy mesterséges élelmiszerekkel jut szervezetünkbe.

  • Mert nélkülük nem élhetnénk jól
    Ásványok a szerves energiahordozó kőzetek (égőpala, kőszén) nem éghető (meddő) összetevői. Ásványok alkotta kőzetek pórusai és üregei tárolják a kőolaj, a földgáz, a felszín alatti víz készleteit. Ásvány- és kőzettani ismeretek nélkül a technikai civilizáció összeomlana.
    A gyakorlatban csak ott tudunk egy kémiai elemhez hozzájutni, ahol az valamilyen földtani folyamat során nagy arányban és mennyiségben feldúsult. Az ilyen nyersanyaglelőhelyek közül a felszín közelieket jórészt kimerítettük. Az újabbak megtalálása egyre költségesebb módszerekkel és egyre nagyobb szakértemmel végzett földtani kutatást követel meg. Az idő előrehaladásával egyre több ásvány helyett a mesterséges megfelelőjüket használjuk – de azokat is az ásványokból kinyert vegyi anyagokból gyártjuk.

  • Mert meggyógyíthatnak vagy megbetegíthetnek bennünket

  • Az ókor óta használunk ásványokat gyógyszeralapanyagként. A gyógyvizek, gyógyiszapok hatása részben a bennük oldott vagy őket alkotó szilárd ásványoknak köszönhető.

  • Mert tönkretehetjük vagy megmenthetjük velük a környezetünket

  • Egyes ércek kitermelése nyomán a víz által lebontott ércásványokból savakat, mérgező nehézfémeket tartalmazó bányavizek keletkeznek. Más ásványok viszont alkalmasak e kártételek mérséklésére vagy egyéb környezetvédelmi feladatok megoldására.

  • Mert tanulhatunk tőlük

  • Sok fizikai jelenséget először az ásványokon fedeztek fel. Az ásványok különböző előnyős tulajdonságait tanulmányozva az ipar egyre több olyan műterméket tud előállítani, mely olcsóbb vagy valamilyen más szempontból kedvezőbb a természetes anyagnál.

  • Mert történelmünk emlékeit hordozzák

  • Ahhoz, hogy megóvjuk ásványok és kőzetek felhasználásával készült műemlékeinket és műtárgyainkat, ismernünk kell anyagukat és annak tulajdonságait.

  • Mert velünk vannak a bölcsőtől a sírig

  • Az első ásvány, mellyel életünk során találkozunk, általában a talk – babahintőpor formájában. Kisgyermekként a homokozóban a homokot alkotó rengeteg kvarcszemcse társaságában érezzük magunkat a legjobban.
    Kaolinittel kevert grafittal – ceruzával – írunk, kalcittal és kaolinittal fehérített papírra.
    Ha összetörnénk magunkat, sugárzáselnyelő baritvakolattal fedett szobában röntgeneznek meg bennünket – de ha báriumkását kell nyelnünk, már vegyileg gyártott bárium-szulfátot kapunk.
    Amikor véget ér földi pályánk, szép ásványok alkotta díszítőkövekből faragott sírkövek őrzik emlékünket.

  • Mert szépek Évezredek óta ékesítjük magunkat drágakövekkel, és évszázadok óta gyűjtjük az ásványok szép és érdekes példányait.

    Ugrás a lap tetejére



    A szent korona drágakövei

    A korona egyik legbecsesebb történelmi ereklyénk. A legendák ködébe vesző korai történetéről, gyönyörű zománcképeinek eredetéről évszázadok óta viták folynak. Sokkal kevesebb szó esik a koronát díszítő több mint négyszáz kisebb-nagyobb igazgyöngyről és drágakőről. Az uralkodói koronákra mindig is a legértékesebb drágakövek kerültek, a középkorban főként rubin, zafír és smaragd. Akkoriban a drágakövek nagyságát értékelték leginkább. Nem csiszoltak rájuk lapokat, és színük tisztaságára sem ügyeltek annyira. A szent korona kövei is - egy későbbi pótlást kivéve - csak legömbölyítettek, és némelyikük zavaros színű. A korona ékkövei nem egyszerű díszítőelemek. Mágikus erőt tulajdonítottak nekik, értékük a király hatalmát mutatta, és további jelképes értelmet is hordoztak. A modern vizsgálatok megállapították, hogy a korona sok köve más, mint aminek egykor hitték őket, de ismereteink - műszeres vizsgálatok híján - a mai napig hiányosak.

    Ugrás a lap tetejére



    Különlegességek

  • Drágakövek

  • A drágakő értékes tárgyak díszítésére, készítésére használt természetes szilárd anyag, többnyire ásvány.
    A drágakövek csillogása a rájuk csiszolt lapocskáknak, a fazettáknak köszönhető. A franciául eredetileg arcocskát jelentő szó csak a középkor óta használatos, hiszen csak az 1400-as években jöttek rá Európában, hogy a gyémánt saját porával megmunkálható. Ettől kezdve csiszolnak az átlátszó drágakövekre sok kis lapocskát.

  • A gyémánt

  • A gyémánt ugyan többnyire színtelen, nagy fénytörése miatt felülete a ráeső fényből aránylag sokat visszaver (gyémántfény), a belsejébe jutó fény nagy része pedig teljesen visszaverődik (erős belső ragyogás). Erős színszórása miatt a belőle ferdén megtörve kilépő fénysugarak jól láthatóan színeikre bomlanak (élénk tűz). Ezen adottságok minél jobb kihasználására szolgál a briliáns csiszolási formája, melynek arányait alapvetően a gyémánt törésmutatója határozza meg.
    Egy csiszolt gyémánt értékét – a szakmában elterjedt angol rövidítés szerint – a „4C” határozza meg:
    Colour – a szín szépsége,
    Clarity – a tisztaság (zárványmentesség),
    Cut – a csiszolás minősége,
    Carat – a karátsúly, vagyis a nagyság.
    A „4C”-hez azonban hozzá kell tennünk egy D-t is, mégpedig a divatot...

    Ugrás a lap tetejére



    A legnagyobbak

  • A „Nagyapó”

  • A fekete kvarckristályt Nagyapónak hívják. Tekintélyes, 69 cm-es magassága, 122 cm-es kerülete és 133,5 kg-os tömege révén kétségkívül rászolgált e névre. A Nagyapó 1867 késő nyaráig zavartalanul pihenhetett a Svájci-Alpokban lévő Gletschhornon mintegy 3000 méter magasságban fekvő kristálybarlangban.
    Ekkor azonban a Tiefen-gleccserre kiránduló két berni turista és a Bern kantoni Guttannenbe való kísérőik a gleccser fölött 30 méterrel észre vették az üreg nyílásait. Két héttel később az egyik hegyi vezető felmászott a nyaktörő sziklafalon, és a nyílásban füstkvarckristályokat pillantott meg. 1868 júliusában három falubelivel visszatért az üreghez, és kézi erővel, majd robbanóanyaggal kitágították a nyílást. Nemsokára az egész guttanneni férfilakosság a kristályok kitermelésén szorgoskodott, mivel a lelőhely a szomszédos Uri kanton területére esett, és a zsákmányt minél hamarabb biztonságba akarták helyezni. A kisebb kristályokat egyszerűen ledobták a hóra, az értékesebbeket zsákokban kötélen engedték le. A kincset egész karavánok szállították a lelőhelytől délre eső Furka-hágón át. Végül megjelent Unseren-völgy csendőre, hogy elkobozza a kristályokat, de már csak három nagyobb példányt talált, közülük az egyik volt a Nagyapó. Az Uri kantonbeli hatóságoktól egy Müller nevű Furka-hágói vendéglős vette meg a birtokjogot. A Nagyapót tőle Friedrich Bürke berni műkereskedő szerezte meg, aki aztán 1881-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta el.

  • Ametisztgeoda Brazíliából


  • A bemutatott példány tudomásunk szerint a legnagyobb valaha lelt ametiszt-kristálycsoport egy darabja. Ez a 115 cm × 68 cm méretű példány Semsey Andor nagylelkűsége nyomán került múzeumunk tulajdonába.
    A Brazília déli részén elterülő világhírű ametisztlelőhelyek a 130 millió éve, az alsó-kréta korban lejátszódott gigantikus vulkáni tevékenység nyomán keletkeztek. A hatalmas kiterjedésű – 1 200 000 km -es – bazalttakaró helyenként nagy számban tartalmaz “mandulaüregeket” (a kihűlt lávába “befagyott” gázbuborékokat). E kőzetet mandulaköves bazaltnak vagy melafirnak nevezik. Az üregeket különböző ásványok töltik ki. Az ametiszttel bélelt mandulaköveket összetörik, és a kristályokat “kilóra” eladják a drágakőcsiszoló cégeknek. A nagyobb, kivételesen szép geodák néha megmenekülnek a kalapácstól, és egészben vagy kettévágva kerülnek a piacra (a közelmúltban például 3000 USA dollárért hirdettek egy 80 cm × 40 cm-es, “múzeumi minőségű” ametisztgeodát.

    Ugrás a lap tetejére